Döglődik?

A kérdőjelet csupán azért biggyesztettem a cím végére, hogy elkerüljem az általam sem kedvelt "megmondóember" címet. Pedig most éppen megmondani készülök. Passzióból. Jelenleg a zsidó közösséggel (jobban mondva: szervezetekkel) ugyanis, csupán kedvtelésből törődöm. Néhány éve még elcsábultam, és a napom nagy részét hivatalból töltöttem azzal, hogy a fent említett témával foglalkozzam, mára eljutottunk oda, hogy a kispadon ülők háta mögött állva, olykor sugdosom, olykor artikulátlanul ordítom a véleményemet. Nos, a lényegre térek: szerintem zsidó szempontból, a rendszerváltás utáni időszak legválságosabb időszakát éljük. A nagy számú itt élő zsidóság jelentős mennyiségű szervezetet hozott létre, amelyek az élet szinte minden területén kínálják szolgáltatásaikat. Létezik vallási, szociális segítő, közösség fejlesztő, kulturális, online és offline, könnyű és komoly, reform és ortodox, sport és kulináris élményeket kínáló és még megannyi egyéb zsidó csoportosulás. Ezek fő jellemzője az erős, karizmatikus vezető, aki pénzt, szabadidőt nem kímélve, önkéntes munkát vállalva létrehozza az adott szervezetet. Nagyrészt a kezdeti lépéseket is megteszi, gyűjt maga köré néhány lelkes segítőt, akikkel az alakulást követő időszakban céljait megvalósítja. Ezek után viszont felsőbb osztályba kéne lépni, amire a szervezet érett lenne, csupán a létrehozók iskolába járási kedve csappan meg. Érthető, hiszen sok esetben változik az élethelyzetük; kevesebb idő és energia marad az ingyen, vagy csak jelképesen fizetett munkára. Ők még mindig hajlandók sokat tenni a cél érdekében, de a folyamatos működéshez szükséges tagbázist képtelenek kiépíteni maguk körül, így megkezdik hosszú, sokszor évekig tartó döglődésüket. Keserves állapot ez, hiszen a létesítők tudják, érzik, hogy szükség van arra, amit megalkottak, az általuk biztosított javakat mosolyogva fogadják a célközönség tagjai, mégsem sikerül tovább fejlődni. És hát lássuk be, hogy kevesen vannak, akik képesek könnyedén lenyelni a keserű pirulát, és egy nagy levegővel, hipp-hopp beismerni, hogy vége, ennyi, bezárom, vagyonát felosztom és csendben megsiratom a klassz célért létrehozott, oly sok szép pillanatot okozó szervezetemet. Az elmúlt 3 évben tapasztalatom szerint egyre kevesebb aktív zsidó szervezet működik az országban. Megszűnésről sosem hallunk. Közvetlenül tapasztaltam, hogy a hivatalosan működő szervezetek legnagyobb részben képtelenek egy rendezvényre programot ajánlani, a szervezésben aktívan részt vállalni még annak ismeretében sem, hogy a létrehozáshoz szükséges piszkos anyagiakkal egyetlen esetben sem kellett törődniük, ugyanis azt megtette helyettük az amerikai nagytestvérük. Papíron viszont mindenki létezik. Vezetőik eljárnak találkozni a nagytesókkal, bemutatják eredményeiket, kérik további segítségüket. Szintén magam éltem meg, hogy a zsidó iskolákban tanítók nem tartják feladatuknak, hogy a gyerekeket felkészítsék egy Ki, mit tud?-ra, hiszen ők nincsenek érdekelve benne. Az, hogy ez a nebulók javára válna, jelenleg nem szempont. Ma Magyarországon, ha zsidó rendezvényre tömegeket várunk, akkor a reklámra fordítandó összeg milliós nagyságrendű, hiszen a közösséget képtelenség intézmények, szervezetek útján elérni. A zsidó sajtót olvasók száma egyre csökken, mivel a létező médiumok elfelejtették meghatározni célközönségüket, mindenkinek szólnának, ezért senkihez sem sikerül. A valaha egyenként 50-100 főt számláló ifjúsági szervezetekbe már alig járnak gyerekek. Pedig papíron létezik a Habonim Dror, a Hasomer Hacair, a Bnei Akiva és a Hanoar Hacioni is.Szarvasra sem megy már annyi magyarországi gyerek, hogy egész nyáron működhessen. Zsidó kultúra van is, nincs is. A régi formációk több-kevesebb sikerrel működnek, de újak nem alakulnak. És még tudnám sorolni... Döglődik... Döglődünk... Megdöglünk?

Schőn Edina

Az itt megjelenő cikkek a szerzők magánvéleményét tükrözik. Az ezekben megjelenő információk, vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők vagy az alapítvány egészének véleményét, nem jelentik annak hivatalos álláspontját, így felelősséget sem vállalunk értük. A szerzők és szerkesztők mindent megtesznek azért, hogy a közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállalnak bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. Az olvasói hozzászólások, megjegyzések, kommentárok vagy beszámolók nem egyeznek a szerkesztőség véleményével, azok csupán a felhasználók nézeteit tükrözik. A hozzászólások tartalmáért azok írója felel. A hiteles és szabad véleménynyilvánítás jegyében ezeknek is helyet adunk, amennyiben törvényt nem sértenek. Természetesen fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a nagyon nem tetsző dolgokat ne közöljük. Limmud Magyarország Alapítvány

Hozzászólások

szerintem:
azok a zsidó szervezetek, amig ad hoc – hirtelen ötelettől vezérelve – jönnek létre, és nem viselik magukon valamely klasszikus zsidó értéket, a lelkesedés hanyatlásával párhuzamosan hanyatlanak. ennek az oka, az lehet, hogy nincs iránya a megújulásnak és a fejlődésnek, ebből következik, hogy nem okoz az alapitóknál állandó lelki stimulációt a beinditott gépezet továbbműködtetése.
ha van olyan érték, amit sose lehet befejezni, azaz mindig újra kell teremteni, akkor hosszabb életű is lehetne a csoport. (de ezt te is érintetted az újság kapcsán) ezért sem hoztam létre nálunk a zsinagógában beszélgetőkört, pókerkört, stb, pedig lehet, hogy rövid távon sikeresebb lenne..

Edina, igazad van. A rendszerváltás 20 éve volt, a zsidóság egyik megélési formája sem egzotikum többé. Nincs már misztikum, elveszett az újdonság varázsa. A 90-es évek elején lelkes fiatalok mára (jobb esetben) családapák- és anyák, akik joggal várják, hogy a ma fiataljai végezzék azt a munkát, amit ők tettek annak idején. De a fent említett okok miatt ez nem megy. Az ő generációjuknak kellene ott álni mögöttük tanácsadói és szponzori minőségben. Ez sem igazán működik. Legelszántabbjaik már régen elhagyták az országot, alijáztak, esetleg Amerikába költöztek. Az ittmaradottakat bedarálja munkájuk, családjuk, illetve sokan párválasztásuk miatt már nem igazán tudják kinek továbbadni a tradíciót. A komolyabban vallásosoknak pedig nem kínál bejárható életutat az ország: óvodán kívül nincs megfelelő oktatás, nehéz munkát találni, nem igazán vannak jó (és egyben kellően komoly) zsinagógai közösségek.
Ettől függetlenül nem biztos, hogy le kéne írni magunkat, eddig is voltak mélypontok, most is lehet valami remény a kilábalásra. Ehhez azonban teljes struktúrális átalakítás kellene, amit segít a Mazsihisz bölények átlagéletkora, nehezít a wannabemazsihisz Emih (Chabad) politikai hátszéllel megtámogatott törtetése, de valami változóban van, és ez jól is elsülhet. Hátha!

Sajnos Edina igazad van. ehhez még hozzájárul a A valamikori Zsidó Közösségi Fórumon már elhangzott azóta is igaz tény, hogy amikor kikerül a gyerek a közösségéből /Habonim, Hasomer…/
nincs igazán hova mennie. Nincsen “utánpótlás”. A saját közösségemben is ezt látom, a fiataljaink 20-30-35 éves korosztály nem igazán aktív.

Szerintem a probléma része az is, hogy a rendszerváltás után egy jó darabik a (nagytestvértől) beérkezett támogatásokból a támogatók jól működő szervezeteinek, intézményeinek, programjainak (LIMUD!) másolatait hoztuk létre. Ezek bizony nem a honi és főleg nem a mostani honi körülményekre lettek kitalálva. Ideje lenne létrelhozni a helyi igényeknek megfelelő programokat stb. Lehet, hogy nem tetszik némelyik, de egyébként van ezekből is pár, ami működik.

Szarvason nem azért van két turnus a négy helyett, mert nincs elég gyerek, gyerek van annyi, mint az elmúlt években, sőt. Szarvason azért van két turnus négy helyett, mert az amerikai támogatók először kerültek olyan helyzetbe, hogy nincs elég pénzük adakozni, és a húsz év alatt itt nem születtek meg az adományozók sajnos.
Nagyvonalakban egyetértek a döglődéssel, ugyanakkor azt is látom, hogy a legtöbben csak a saját szűk szegletüket nézik a zsidó közösségből és a “dögöljön meg a szomszéd tehene” taktikát alkalmazzák a többire. Bíráskodnak minden általuk nem szervezett, vezetett, kitalált tevékenység felett, vagy egyszerűen nem is érdekli őket. Sajnos nincs egy olyan közös tanács, ahol az emberek azon gondolkodnak, hogyan lehetne a forrásokkal jobban bánni, jobban elosztani. Kíváló és egyben vicces momentuma ennek, amikor megjelennek a MAZSÖK pályázatok és egymás programjait, projektjeit ajánljuk annak a szervnek, amelynek kuratóriuma pontosan tud mindent ezekről a szervezetekről és legtöbb esetben nem is objektíven dönt a pénzek elosztásáról.
Csapda a szervezetek vezetőinek, hogy bár érzik, tovább kéne adni, új ember kéne, nem látják a következő generációból azt, aki át tudná venni és ragaszkodnak pozíciójukhoz vagy mert a megélhetésük függ tőle vagy mert valóban úgy érzik, ha elmennek, vége.

a probléma mélyben gyökerezik,holocaust után zsidó családokban nem volt gyakorlati példa a micvére és az adományozásra. A közösség mai tagjait csak addig foglalkoztatja bár milyen lehetőség amig nem kell fízetni, utána amennyiben bármely programért fizetni kell lelkesedés elmarad. Másik probléma, hogy nincsenek példamutató hiteles emberek a vezetésben.

Nincs itt döglődés. Nyugi, túl van ez parázva. Van egy JCC-nk,van egy Izraeli Kulturális Intézetünk, van Limmudunk, van Bánkitó, van Sirály, van Szarvas, vannak Ifjúsági szervezetek(ahova épp most kevesebben járnak), de vannak diák illetve fiatal felnőtt szervezetek, ahova több tucatnyian, egyes eseményékre pedig több százan járnak.Bármennyire is kellemetlenül gagyi, de vagy Zsidó Nyári Fesztivál is, eszement sok zsidó sznobbal, mint ahogy van Judafest is.ÉS még nem beszéltünk a Frankelről vagy Lágymányosról, ahova családok tucatjai járnak. Vagy épp a Mózes Házról, ahol az alternatív minyenen is több tucatnyian vesznek részt, a nagyszerű Haverről vagy az épp feljövőben lévő Kidmáról nem is beszélek.
A probléma nem ott van, hogy nincsenek szervezetek és látogatók.A probléma a fejekben van.A probléma szűklátókörüséggel van. Szerintem rég nem volt ilyen jó passzban a magyar zsidóság. Az viszont biztos, hogy egy-két dolog megváltozott. Egyre kevesebben kiváncsiak, a régi bevett trükkökre, azok a zsinagógák, éttermek vagy múzeumok, kulturális egyesületek iskolák és szervezetek, akik nem tudnak újítani megszűnnek. Szerintem azok a sikeres probálkozások, ahol tisztázott a célcsoport, tisztázott a cél és az eszközök kellőképpen sokszínüek. Ahol a szervezet vagy intézmény tisztában van a célcsoportja igényeivel nem érhet senkit sem meglepetés és a dolgok is rendben mennek.Van egy pár ilyen szervezet.Nem is kevés.Drukkoljunk egymásnak és ne csak panaszkodjunk vagy gyertek le a Bánkitóra, jó lesz!

A probléma sajnos meg van de nem kell tullihegni. Egyet ne felejtsetek el. Alapvetően a magyar zsidóság tulnyomó része neolog és nem ortodox. Viszont az irtidixia igyekszik a közösséget ebbe az irányba terelni. Attól hogy valaki nem vallásos miért kevesebb? Miért kell bevenni minden Istenverte zsidó ifjusági szervezetbe a vallást? Van belőlük egy halom és mindenki tudja kiválasztani a neki tetszetőset. Döglődésről szó sincsen. Itt másról van szó. Sokan szeretnek kapirgálni és ha nincs belőle haszon ahagyom alapon lemorzsolódik. Nem akarok példálózni, Nagyon sok és nagyon sokoldalu zsidó élet van Magyarországon. Nem élek ott de tapasztaltam. Nézzétek csak meg a JMP oldalát és látható hogy nem pusztán az adakozás a pénz ami müködtethet egy csoportot. Pénz nélkül is nagyon sok dolgot meglehet valósítani. Sőt jobban mint pénzzel. Nem mondom azt hogy néha nem játszanak szerepet a koszos anyagiak de nem mindég. Itt a hangsuly azon van hogy nehezen tud két dudád egy csárdában meglenni. Ismeritek azt a mondást amikor megkérdezik a zsidókat miért kell egy zsidónak egyszerre három szinagóga? Egybe jár imádkozni a másikba jár seftelni üzleteket kötni és füleseket gyüjteni sé a harmadikat nagyivben kerüli mert itt vannak az ellenségei. Na ebbe a képletbe tessenek behelyettesiteni mindent ami adatott. És ez igy működik.

facebook
twitter
flickr
RSS