Személyes értékelés

A 2010-es év elnökeként fontosnak tartom, hogy pár személyes gondolatot is hozzáfűzzek a beszámoló tényeihez.

Véleményem szerint az alapítvány komoly lépést tett az önállóvá válás felé. Több olyan dologban is úttörő szerepet játszik, amelyek Magyarországon és azon belül a zsidó közösségben eddig nem, vagy szinte alig voltak jelen. Az önkéntesség, a mindenki számára egyaránt kötelező belépőjegy –reményeim szerint – egy egészséges, önfenntartó közösség alapjait fektetik le.

Mindezek mellett meg kell jegyeznem, hogy a csapatok felállásában, az önkéntes-toborzásban és képzésben egyáltalán nem tudtunk előre lépni. Sajnos a 2010-es rendezvények megszervezése és lebonyolítása ugyanazokra a személyekre – a kuratóriumra és néhány lelkes önkéntesre – hárultak, csakúgy, mint tavaly. E helyzet megváltoztatásában látom a következő év legnagyobb kihívását.

Végül pedig azt a pozitív oldalát szeretném kiemelni a Limmudnak, amely számomra a legszimpatikusabb. Magyarországon - és sajnos a zsidó szervezetek körében is – elterjedt hozzáállás, hogy aki hozzánk jár/tartozik, az máshová ne menjen, másban ne vegyen részt, másnál ne önkénteskedjen. Ez a megközelítés a Limmud Magyarország alapítványtól teljesen idegen, mi szélesre tárjuk a kapunkat más szervezetek tagjai előtt, és saját önkénteseinket is arra bíztatjuk, hogy vállaljanak máshol is aktív szerepet, lépjenek fel, szóljanak hozzá büszkén és bátran.

A Limmud nem tartja a kezében a választ, a Limmud rengeteg választ tart a kezében, amelyek közül mindenki tetszése szerint választhat, és ezzel is tehet egy újabb lépést a zsidóság útján.

Köszönöm, hogy részese lehetek ennek.

Borgula András
A Limmud Alapítvány 2010-es elnöke